Együttműködve, de egyáltalán nem egy súlycsoportban.
A tudattalan az elme 95 százalékát teszi ki, a maradék öt százalék a tudatos elme.
A tudatalatti az agy hátsó részében lakik, másodpercenként 40 millió bit adatot dolgoz fel, a tudatos elme az agy elülső részében, a homloklebenyben található, körülbelül 40 bit adatot képes feldolgozni másodpercenként. A kettő közötti különbség óriási.
A tudatalatti elme gyors, de nem kreatív, szokásokon alapul, és csak a tanult programok szerint képes működni.
A tudatos elme lassú, de alkot, kreatív, azonban az ember csupán kb. egy százalékban használja.
A többi 99 százalékban a tudattalan elme programjai alapján működik, hacsak a tudatos elme nem figyel a jelen pillanatra.
A nap 99 százalékában gyermekkorban begyűjtött hiedelmek, másoktól kapott, tanult programok futnak a tudatalattiban, és az esetleg már nem hasznos, szabotáló programjaink alapján alakul az életünk.
Ilyenkor szoktunk megharagudni Istenre, a sorsra, az univerzumra, hogy nem segít, nem hallgatja meg imáinkat, nem figyel ránk, holott saját nem látható elménk szabotálja életünk sikereit.
A tudatos elme és a tudattalan együttműködik, de amint fentebb láthattuk, a tudattalan lényegesen nagyobb hatékonysággal bír.
Amihez hozzáférünk, az a tudatos elme, ezt képesek vagyunk változásra bírni sok gyakorlással, ismétléssel, munkával, no de ez csupán öt százalék A tudattalan ellenáll a változásnak, kényelmes, a végletekig ragaszkodik a megszokott, megtanult programjaihoz, hiedelmeihez.
A tudatalatti az öt érzékszerven keresztül érintkezik a külvilággal.
Azokat a tapasztalatokat, amelyekhez érzelem fűződik elraktározza, és ezeket az érzelmi tapasztalásokat, emlékeket felcímkézi. Később hasonló helyzetekben bekapcsol, és automatikusan előhozza a korábbi tapasztalatokat és ezek alapján dönt és választ, miközben a tudatos elme meg van győződve arról, hogy ő döntött.
